Üdv egy 23 éves lány blogján, aki imád fotózni, mérhetetlenül imádja a természetet, a zenét, és minden érdekli ami egy kicsit is elüt a hétköznapitól. Nem retten meg a horrorfilmektől, imádja az elhagyott helyeket és Párizsba is csak a katakombák miatt utazna el. Kedve nagyban függ a reggeli kávé lététől, de általában barátságos mindenkivel és soha nem ítél elsőre. Néha kicsit elvont gondolkodásmódú, de bárkivel szót ért és folyton bohóckodik, persze csak miután megismeri a körülötte lévőket. Ez lennék én, Vampy.

,,Ne kérdezd tőlem, mit miért fotózok s fotóztam. De azt sem, honnan jöttem, s merre tartok. Csak nézd meg jól a képeim! A választ megkapod."

 

 
 
Főoldal

Újabb kedvenc csatorna!

2017.09.01. 11:56, Vampy

Ma ismét a youtube világba mászom bele, de pontosabban csak egy valakiről lesz szó.

Pár hete bukkantam rá egy videóján keresztül egy srácra, akiről ezidáig még csak nem is hallottam. Véletlenszerűen dobta fel oldalt ajánlóba, én pedig kíváncsi voltam és rányomtam. Hogy mi volt az a videó amit először láttam tőle, már nem tudom megmondani, ugyanis rögtön megnéztem tőle még jó párat meg persze fel is iratkoztam. Ahogy láttam 2db csatornája van. Az Animegyetem, és a Tanulom Magam. Mivel engem érdekelnek a kicsit pszichológiai, vagy inkább mondhatnám úgy, hogy emberi kapcsolatokat és személyiségeket boncolgató témák, így utóbbira iratkoztam fel.

Nagyon sok olyan dologról beszél ami szerintem fontos része az életnek, mégsem fordítunk rájuk elég időt. Azokat az embereket akik mellettünk vannak életünk során, teljesen természetesnek veszünk mindaddig míg nem laposodik el a kapcsolat, meg távolodunk el a másiktól, nem vitásunk, vagy akár hátba nem szúrnak a barátok. De ha olyan jók azok a kapcsolatok miért lesz ilyen végük? Mert nem fordítunk kellő időt és energiát arra, hogy ápoljuk a családi, baráti, szerelmi, vagy akár a munkahelyi kapcsolatainkat, és nem vagyunk elég türelmesek, figyelmesek a másikkal szemben.

Ilyen dolgokról és más érdekességekről találhattok itt videót. Mint például az 5 szeretetnyelvről. Sokszor akár abból is adódhatnak félreértéseink, hogy nem mérjük fel a saját, és környezetünk szeretetnyelvét. Ezek félreértésekhez vezethetnek. Pedig ez is egy teljesen apró és egyszerű dolog lenne az életben, hogy figyelünk magunkra, és a másikra.

Ahogyan az is probléma lehet, ha mi, saját magunk meg ismerjük a belső világunk. Gyakran hallom azt, hogy míg nem vagy rendben magaddal, addig másokkal sem lehetsz megelégedve. Ez pontosan így van. Sokszor nehéz elfogadni a belső hibáinkat, amiket akár le is küzdhetnénk, vagy elfogadhatnánk, mégsem tesszük, helyette morgolódunk mindenen. Ha egy picit több energiát és időt fordítunk az érzelmi intelligenciára, máris másabb lenne sok minden az életünkben.

A másik csatornájára bár feliratkoztam, mégsem nagyon szoktam nézni. Szeretem én is az animéket, legalábbis párat biztosan, de annyira nem vallom magam nagy anime rajongónak. Ezt a csatornát viszont szintén megemlítem, ugyanis tudom, hogy nagyon sokan szeretitek ezt a világot, és biztosan érdekes lehet számotokra ez a csatorna, persze ha még eddig nem ismertétek. :D

Ez most picit rövidebb bejegyzés lett, ugyanis nem nagyon volt ötletem, hogy miről is írjak, de most akadt pár a fejemben amit mindenképp hozni szeretnék. Illetve lett volna egy téma, de arról még nem szeretnék írni, előbb megvárom, hogy mi lesz a végkimenetele a dolognak. Addig is kitartást az iskolakezdéshez, higgyétek el pillanatokon belül újra itt a szünet, na meg a Halloween <3 Amit nálunk nem tartanak de sebaj. :D

Egy kis ChilloutDeer chill mix így a végére, ha már a szarvas uralja a blog külsejét.

Emoji film :D

2017.08.25. 11:19, Vampy

Igen, tudom, agyfasz... :'D

Biztosan sokan kiakadtok, hogy hogy tud egy 23 éves lány ilyen bugyuta filmeket megnézni, meg még ír is róla az idióta, de olvassátok csak tovább. :D

Igazság szerint azért ültem be erre a filmre, mint az Angry Birds-re is annó, mert imádtam a karaktereket. Jobban mondva a hangulatjeleket. Általában a barátokat, párotokat, rokonotokat ismeritek a legjobban, és már egy emoji-ból is meg tudjátok állapítani, ha valami nem oké. Legalábbis nálam gyakori az ilyen, hogy mondjuk rossz napon írok egy barátnőmre, vagy épp ő rám, és valami nem az igazi a mondataiban. Nem az ahogyan ír, hanem az, hogy mit biggyeszt a végére. Szerintem ez szuper dolog, hogy nyomatékosítani tudod ha épp viccelsz, boldog, vagy épp szomorú vagy. Bár utóbbinál azt vettem észre, nagyobb eséllyel marad le a kis fej a szövegek végéről.

De akkor nézzük is a filmet!

Úgy ültem be páromat elrángatva, hogy nézzük meg, mert tök jó móka lesz. Aranyos karakterek, akikkel napi szinten találkozom a telefonomon. Ismét az a felállás volt, hogy ott ül két nagy marha, körülöttük meg gyerekek mindenhol, esetleg szülők...

Azt hittem valami kis mese lesz az egész, így is volt, de volt mondanivalója is. Nem is kicsi! Pont az, amit szinte minden 3. bejegyzésemben leírok, hogy légy önmagad, és egyedi.

----------------- SPOILER! -----------------

Adott főhősünk – a nevére már nem emlékszem, de ő a közönyös a szüleivel együtt – egy appban a telefonon. Itt mindenkinek meg van a maga dolga. Nevető folyton nevet, sírós folyton sír, és még sorolhatnám, bármi történjen is. Ám főhősünk nem tud állandóan közönyös lenni. Produkál más érzelmeket is. A kockába szeretne bejutni – munkahely XD – ám első alkalommal őt választják ki, és annyira bepánikol, hogy egy kevert emoji lesz belőle. Persze kitör a káosz, őt i akarják törölni az emoji birodalomból, mert a többiek szerint selejt. Ezért kel útra Pacsival – az ő nevét nem volt nehéz megjegyezni – hogy megtaláljanak egy hecker lányt, és a felhőbe kerülhessenek, és tökéletessé fejleszthesse magát. Itt kezdődnek el a kalandok. Appból appba menekülnek szörnyű robotok elől, át az instagramon, facebookon, és még sorolhatnám. Végül kiderül, hogy nem selejt a főhősünk, hanem különleges. A hecker lány azért küzd, hogy önmaga lehessen, és most ez itt kiemelném. Tudom már unalmas ez a rocker téma de muszáj megemlítenem. A hecker lány hercegnő emoji, amit ő maga valójában nem szeret. Nem az ő világa egyszerűen, és egyedi akar lenni a maga módján úgy, hogy jól érezze magát a bőrében. Külseje cseppet sem hercegnős, egy lila parókát visel, és sötét cuccokat, meg sapit. Ő hangoztatja a legtöbbször, hogy utálja ezt a monoton világot, amiben mindenki be van kategorizálva, és el van döntve milyen legyen. Az emojik nem tűnnek ki a többi közül, mintha egy legyártott valamik lennének. Kicsit mintha magamat láttam volna ebben a lánykában. Olyan kissé magának való, de legalább jól érzi magát a bőrében. Kedvencem lett a filmben. :3

----------------- SPOILER VÉGE! -----------------

Azt hiszem ez volt a legfontosabb mondanivalója a filmnek. Furcsa, de Monsterrel beszéltük, hogy a vele egyidős lányok szó szerint mintha klónok lennének. Ugyan az a hajviselet, szemöldök, smink, száj és ruhák. Mi a fene? Rendesen félelmetes mikor szembe jön velem az utcán 2-3 vagy több lány és mind ugyan úgy öltözködnek, viselkednek, meg fotózkodnak is. Nem mondom el pontosan, hogy ki, de van egy hozzám közelálló lány, akinek a barátnője totál ugyan úgy néz ki mint ő maga. Rendesen összekeverem őket, pedig a lány rokonom. :”D

Nem azt mondom, hogy ha van egy divat ne kövesd, érezd jól magad, de vigyél bele valami egyedit. Vagy legalább a szemöldököt hagyd ki, mert az adja meg az arc egyediségét a szemek mellett. Kövessétek a divatot ruha, esetleg haj trendekben, de ne csináljatok klónt magatokból sminkkel, úgy szép az arcotok ahogyan van. <3 Ezt most nem arra értem, hogy ha van bőrhiba ami zavar ne fedjétek le, hanem arra, hogy ne módosítsátok az arcotok szemöldök felfestésével, meg árnyékolással. Persze szépek azok a tumblr, és insta lányok, de rajtuk is két tonna smink van, egyébként meg semmiben nem szebb vagy jobb nálatok.

Kapcsolódó kép

Nem vagyok fiú, de van sok srác ismerősöm, akiktől nem egyszer hallottam nevetve, hogy egyszer ha lekerül a smink kiderül mi van alatta. Ha teljesen más képet mutattok mint magatok, ne lepődjetek meg ha a srác inkább lelép. Olyan mintha egy maszkba szeretne bele a másik, és valljuk be lányok, nekünk is fontos, hogy hogyan is néz ki az illető akivel randizunk, ez a fiúknál sincs másképp. Nem csak a belső a fontos, még ha az fontosabb is kéne legyen, azért a külső is lényeges. Senkit nem volt szándékomban megbántani, csak szimplán szerettem volna elmondani a véleményem, és egy kis tanácsot adni. :)

Visszatérve a filmre. Nekem a mondanivalója miatt nagyon tetszett. Emellett ez az app város is nagyon tetszett, a vip részleg pedig még inkább. Ahogy kijöttünk a filmről meg is néztük, hogy kik vannak a VIP részlegben messengeren. Tádá! Nálam most ők a menők. :D

Nektek kik a VIP emojik? Ti láttátok már a filmet, vagy tervezitek, hogy megnézitek? Nektek mi a véleményetek a mai egyforma divatról?  

Románia és virágkarnevál...

2017.08.24. 13:02, Vampy

Már egy korábbi bejegyzésben említettem, hogy mennünk kell Romániába papírt intézni. Na ez most meg is valósult pontosabban múlt héten. Nem igazán erre számítottam mint ami ott ért bennünket.

Anya sokat mesélt arról, hogy milyen rosszul esik neki az emberek viselkedése. Rengeteg magyar ragadt azon a bizonyos történelmi eseményen a határon túl. Őket pedig nem szívlelik a románok. De ez fordítva is így van, ugyanis ha valaki megtudja, hogy anya Romániában született, egy kalap alá veszik, és le büdös románozzák a magyarok. Holott anyának köze nincs hozzájuk, ugyanis magyar volt mamám, papám meg német.

Nem igazán értettem miért lennének ilyenek az emberek, ugyanis nem ebben nőttem fel. Viszont most volt élményem belecsöppenni ebbe a gyűlölködő világba.

Mielőtt folytatnám hozzátenném, hogy egy napot töltöttünk ott, nem feltétlenül ilyen a helyzet, de én ezt tapasztaltam. Emellett senkit nem szándékoztam, és szándékozom megbántani ezzel a bejegyzéssel. Szeri van! <3 XD

Átlépve a határt fel voltam csigázva, ugyanis mikor legutóbb jártam határon túl az akkor volt, mikor még épp csak elhagytam a pelust. Oradea volt az úti cél, ugyanis anya nyugdíjpapírjához kellett egy igazolás a gyártól, hogy ott dolgozott. Azzal volt a probléma, hogy fogalmunk sem volt, merre is kell menni. Ami feltűnt már az elején, hogy sokan bámulnak bennünket. Haladtunk rendesen, de mögöttünk dudáltak mint az állat. Kezdődött a rosszindulat...

Ahol régen lakott anya, ott megkérdeztünk egy idős bácsit – jobban mondva anya kérdezte meg – hogy nem-e tudja merre kell menni. Azt tanácsolta, hogy menjünk fel a kormányhivatalba, mert a gyár már megszűnt. Kis útbaigazítást követően kikötöttünk az említett létesítménynél, majd jött a parkolás. Automata volt, az meg csak aprót fogadott el. Én agybajt kaptam, mert úgy váltottak itthon, hogy csak papírpénzünk volt. Anyával beszaladtunk egy kisboltba, hogy váltassunk, egy idős hölgy volt a kasszánál, aki közölte, hogy nem tud váltani. Erre mérgemben vettem egy nyomorult vizet, mire rögtön meg volt az apró. Persze mivel egy szót nem tudok románul nem úgy mint anya aki ott nőtt fel, magyarul beszéltem, és ez sok helyen nem igazán tetszett az embereknek. A hivatalban is volt egy ilyen eset. Hiába volt kiírva sok minden magyarul is, és hiába beszélt az egyik recepciós magyarul, mire odaértünk mi is, érdekes módon elfelejtettek magyarul. Nem is ezzel van a gond. Ha nem szereti ezt a nyelvet, vagy nem tud olyan perfektül, hisz nálam is van ilyen, hogy például leblokkolok, vagy csak szimplán nem akarok angolul beszélni, mert nem tudok folyékonyan. De mikor hallod, és segítségre van szükséged, de ő mosolyogva letagadja az kiakasztó. De ez még annyira nem is borított ki, inkább anya volt mérges emiatt. El is irányítottak bennünket románul máshová, egy munkaügyi központhoz.

Ez a villamos nagyon tetszett annak ellenére, hogy úgy állt be mögénk egy fickó a kocsijával, hogy pár centin múlt egy fasza kis baleset. :) Ha már hu-s a rendszámtáblánk nem kár érte...  Legalább közelről csodáltam a fekete vilit. :D

A teljes méretű képhez kattints ide

Itt jött a következő adag agybaj. Még mindig nem volt elég aprónk parkoláshoz így beküldtem anyát egy kávézóba váltatni és ekkor jött a kiakadásom. Úgy tért vissza, hogy nem váltattak, de el is mesélte, hogy hogyan történt. Bement, köszönt, elkezdte mondani, hogy mit szeretne mindezt románul, már nyitotta a pincér a tárcát, hogy váltasson, erre anya elakadt egy szónál, és magyarul kimondva kereste a román megfelelőjét. A tárca csukódott, majd egy mosoly kíséretében jött a válasz, hogy nem váltatnak... Szerencsére volt ott egy kedves magyar hölgy aki mondta, hogy parkolhatunk a környéken, mert ott nem fizetős.

Így parkoltunk hát le a munkaügyi központnál, ahol ismét tovább küldtek a gyárhoz ahol anya dolgozott. Újabb kocsikázás kínlódás, egy állatkert megpillantása, és végül az úti cél, ahol fizetős parkolóban álltunk meg apró nélkül. Ott is szép volt a dolog, mert anya megkérdezett egy párt akik törték a magyart, hogy ott lehet-e parkolni egyáltalán, mire ők; persze, igen, nem is fizetős. Ló...azt nem volt fizetős. Már szartunk bele párommal, míg anya bementi, mi a kocsiban ülve vártunk, és benyomtuk az elakadás jelzőt. Mondjuk nem sokat ért, mert a portás folyamatosan minket bámult, így mindig arrébb álltunk, meg bementünk egy coláért. Azt mondjuk nem volt rossz, ilyet még itthon nem láttam, ugyanis ez citromos volt, vagy lime-os? Már nem tudom, de mindegy is, majdnem egy kutya.

Végül sikeresen elintézte anya amit kellett, és előttünk állt a délután további része, amit én kikötöttem, hogy nem vagyok hajlandó ilyen emberek közé menni, szóval állatkertbe együnk. Páromnak mindegy volt, csak ne kelljen ennyi bunkó közt vezetni, anya meg húzgálta a száját, mert hogy milyen szép a város. Lehet a város szép ha a benne élőkkel rossz élményei vannak az embernek...

Nem volt nagy durranás az állatkert, de azért tetszett. Az mondjuk érdekes volt, hogy volt egy templom az állatkert közepén, meg papok is. Életemben nem láttam még ilyet. A másik ami részben szimpatikus volt, részben meg nem, hogy az állatok túl voltak etetve. Nem viccelek! Hiába volt nálunk csemege, tojtak rá magasról, így képeket sem tudtam nagyon készíteni.

Kb ilyen rossz lett mind. Ettől függetlenül... Hát nem gyönyörű ez a szarvas? <3

Hamar bejártuk a kertet, és még volt balszerencsénkre elég idő arra, hogy megnézzük az anya által emlegetett sétálót. Megint szenvedtünk a parkolással, majd jött a séta. Nem dobtam hátast. Anya agyon sztárolta, közben meg olyan volt, mintha itthon lennék Pest és Veszprém keverékében. Szép volt, de nem annyira mint ahogy anya áradozott róla. Mondjuk szeret túlzásokba esni az is biztos. :D

A szobrokkal egész jól elvoltam, valamint a fotós kirakat, és az a nagy fényképező egy kapu mellett az totálisan elkábított. Ha elment ott valaki, a nagy vaku villant egyet. Emellett a jégkása és a fagyi isteni volt. De nem hiszem, hogy tervezek még Nagyváradra menni.

A teljes méretű képhez kattints ide

Arra mondjuk megtanított ez az egy nap. Hogy becsüljem meg jobban azt amim van. Azt, hogy itt születtem, nem pedig ott, valamint azt, hogy szeressem a hazám. Lehet, hogy nem olyan jó hely, mert itt is van sok negatív dolog, de ettől lehetne rosszabb is. Egy olyan hazánál nincs rosszabb, ahol utálják az embert...

Így a bejegyzés végére viszont hozok egy kis színt. Voltunk ugyanis a virágkarneválon is. Nem nagyon hoztam kocsikról készült képeket ugyanis egy volt ami nagyon tetszett a másik videóban lesz. Nézzétek el, de hulla voltam. Éjjel 3 körül feküdtem le, és 8-kor már keltünk is. Kellett nekünk rettegések éjszakájára menni karnevál előtt... :D

A többi Romániában és a karneválon készült képekért katt ide! >>

A teljes méretű képhez kattints ide

Horror horror hátán!

2017.08.21. 12:13, Vampy

Annabelle, Smiley és a láncfűrész...

Mivel nagyon sok minden történt velem az elmúlt napokban, viszont van kettő ami kapcsolódik egymáshoz témában, ezért ezt a kettőt egybe veszem. Kicsit zavaros lehet, de ne is törődjetek vele, a lényeget úgyis megértitek majd. :D

Még múlt héten megnéztük az Annabelle 2-t, ami nekem nagyon tetszett. Nem fogok spoilerezni, ha szereted a horrort – főleg ha megtörtént esetet dolgoz fel – akkor mindenképp ülj be, mert tetszeni fog. :D Volt benne kellő mennyiségű ijesztés, nyomasztás és izgalom. Bár nekem a vége kicsit zavaros lett, de ettől eltekintve nagyon tetszett.

Erről a témáról ennyit, és most jöjjön a nagyobb falat.

Elmentünk a rettegések éjszakájára. Megint... Most Monster szülinapja alkalmával, ugyanis ezt kapta ajándékba tőlem meg páromtól. Elkísért minket apa barátjának a fia is, és egész jól bírta a srác.

De lássuk is kik voltak a kedvenceim, és kiktől éreztem azt, hogy rettegek a közelükben.

Már az elég félelmetes volt, hogy nyitás előtt egy órával a parkolóra is várni kellett, mert nem volt nyitva a kapu. Lehúzott ablakkal vártuk az indulást, miközben szép lassan jöttek elő a statiszták, és nyitás után már nem is hagyták békén sem a járókelőket – akik oda érkeztek persze – sem pedig az autóban várakozókat, ahogyan a sorban álláskor sem. Fokozta a hangulatot az biztos. Valahogy a kocsiban biztonságban éreztem magam. :D

A kapuban egy kedves úriember a karszalag felrakásakor közölte, hogy a pólómon szereplő rémség vár rám odabent – Mansonos póló volt rajtam csak úgy megsúgom – szóval nevetve mentem be a sötétbe, ahol leálltam vacakolni a táskámmal, amit vissza kellett zárnom. Ezzel nem is volt gond, de máris meghallottam azt amitől a hideg futkos a hátamon, és futni támad kedvem befogott fülekkel, ez nem más mint a láncfűrész hangja. Nagyon sok olyan karakter volt akik tavaly is riogatták a látogatókat, de sok volt ám az új rém is.

Szerencsére a láncfűrészessel nem kerültem komolyabb kontaktusba, ugyanis ügyesen szaladtam el később a háta mögött úgy, hogy nem vett észre. Ezen kívül max a közös képen kerültem közelebb hozzá, de akkor nem voltam veszélyben. :D Ettől függetlenül végig éreztem a félelmet, hogy bármikor előbukkanhat a hátam mögött és beránthatja a gépet, aminek olyan borzalmas hangja van...
 

 

Legnagyobb félelmem 😫😫😫😰😰😱😵

Barabás Enikő (Vampy) (@vampirecat8) által megosztott bejegyzés,

Persze akkora sor állt minden épületnél, hogy oda mentünk ahol fél óra múlva volt nyitás. Szerencsére ott hamar be is kerültünk. De képzeljétek, volt egy vámpír, aki míg várakoztunk odahúzott egy koporsó szerű valamit. Volt benne egy csomó tű, amiben sötét színű lötty volt. Megnéztük, majd vettünk is egyet a vicc kedvéért. Jäger volt bennük és úgy volt kiírva, para elleni szer. :D Vagy legalábbis valami ilyesmi. Meg akartam úgy egybe tartani legalább a rendezvény végéig, de a srácok közölték velem, hogy lehetetlen, mert nincs rajta semmi ami lezárná, tehát egy rossz mozdulat és a táskámba folyik a tartalma. Így meg kellett innunk, de semmit nem segített azon kívül, hogy a Jäger az egyetlen ital amit szeretek. XD

Minden esetre ötletes volt a tűben való árulása. Főleg azzal a névvel a talán legdurvább épület előtt állva.

Voltak akik kipesseltek párszor maguknak, hogy rám hozzák a frászt, például egy vámpír, akivel nem volt mondjuk komolyabb problémám, tekintve, hogy ők a kedvenc természetfeletti lényeim. :D Elrabolhatott volna egy örök életre. XD Meg is próbálta, de nem jött össze neki, csak megkarmolta a lábamat a kis piszok...

Pont azzal az épülettel kezdtünk amitől a leginkább tartottam, ugyanis a legutóbbi tavalyi látogatáskor kis híján pánikrohamot kaptam az átokból a lányt játszó statisztától. Épp ezért mentem talán végig szinte csukott szemmel. Azért láttam pár dolgot, például a tavalyi nagy szerelmem a bohócot, vagy pár kezet, akik kinyúltak a fal mögül, de én ügyesen kikerültem őket. Aztán jött a sötét rész, ami most félhomályos volt, és más elrendezésű. Ketrec szerű tákolmányok és kiaggatott rongyok közt kellett haladnunk. Nem is volt gond, de meghallottam a láncfűrész hangját, ezzel egy időben pedig valaki ráfogott a karomra üvöltve mire én is felkiáltottam ijedtemben. Most először, hátha megszeppen és elenged. Megszeppenni biztos nem szeppent meg, de elengedett és már kint is voltunk. Utolsó előtti voltam a kis csapatunk sorában, mögöttem párom jött előttem pedig Monster, és meg kell mondanom, nem is bántam, hogy nem elől mentem. Az valami fantasztikusan izgalmas, de most szívesen kihagytam.

A cirkusz következett, amiről azt hittük, hogy a tavalyi rendes műsoros cirkusz lesz. Monsternek magyaráztam, hogy ha megszólal a telefonja akkor baj van, szóval halkítsa le, mire hallottam egy már-már démoni hangot megszólalni pont felőle, hogy nem kell félni, majd egy horkantást. Smiley volt az. Életemben nem láttam még ezt a horrort, ma tervezem megnézni, de az biztos, hogy ez a karakter örökre a szívembe zárta magát. Folyton ott lebzselt valahol körülöttünk, és mindig megpróbált megijeszteni, ami már később nem is hatott rám. Mondtam is neki, hogy már nem is félelmetes számomra, csak egyszerűen megszerettem a karaktert. :D Mondjuk egy közös kép erejéig jól meg húzta a hajam. Nem volt szép dolog Smiley... Smiley...

Visszatérve a cirkuszra, épp hogy sikerült lenyugodni az előző épületben történtektől, mikor beengedtek minket. Előre akartam ülni, ehhez képest elindultunk egy útvonalon. Nem valódi cirkusz volt, csak egy cirkuszi sátor egy megadott útvonallal. A porondon elcsípett egy nagy kedvencem akire tavaly még vadásztam is, egy kép és egy ölelés erejéig. Elém lépett megállítva, és leszakítva pároméktól – mögöttem Monster volt – és a torkomnak szorította őrült nevetés kíséretében a láncát, majd köszönt is, hogy hellllóóó. Megismertem a villódzó fényben, majd köszöntem én is és örültem, hogy megint láthatom a kedvenc karakterem. Erre nevetve megfogta két kezével a fejem és nyomott egy puszit az arcomra, úgy engedett tovább. Óriási élmény volt az biztos. Főleg, hogy tavaly utána néztünk ki van a maszk alatt...

( Katt a képre a többi képért by; Daróczi )

Még egyszer elkapott egy fickó is aki be akart húzni a ketrecébe, így kissé nehézkesen, de végül mégis kijutottunk a sátorból, óriási élményekkel gazdagodva.

Ezután jöhetett a labirintus, ami szintén rám hozta a frászt. Míg vártunk a sorba Smiley többször is előbukkant, valamint egy kis termetű ember is, aki a frászt hozta rám. Úgy nézett ki mint egy kislány, én meg a gyerekektől irtózom, főleg ha nem hagyományos a külsejük, hanem úgy néznek ki mint a halál hírnökei. Rendesen megijesztett egy hosszas szemezést követően egy nagy dobbantás és kiabálás kíséretében. Persze a hangulat a labirintusban csak fokozódott. Elől ment a srác aki velünk jött, mögötte Monster, én és párom. Szokásos felállás mindenhol. Szembe jött velünk a már jól ismert – nem is tudom, hogy írjam le – recsegő, hörgő hang. Azt hittem az átokból a lány, de szerencsére nem ő volt. Erre jött a következő, megint beparáztam, de akkor meg egy fickó csinált így. Már kezdtem megnyugodni, hogy ha eddig nem találkoztam vele, akkor ezután sem fogok, erre jött egy váratlan fordulat. Ahogy beléptünk egy folyosóra, ott volt hídban a csaj hörögve, és már állt volna fel. Úgy tűztem kifelé ahogy csak tudtam. De ha ez nem lenne elég, alig léptem ki a labirintusból, balról a félhomályból egy óriási keserves kiáltást hallottam, majd egy mély hangot ami kántált valamit. Ördögűzés... Abból sem láttam sokat, ugyanis ezt sem bírom, nem is nézek olyan filmet amiben ördögöt, vagy démont űznek, de ha mégis akkor azt parázva teszem meg.

Persze még nem volt vége, ugyanis jött a kastély, ahová egy ideig egy bohóc kísért be minket, majd Harley követett utunkon. Ott volt a már jól ismert tükör szoba, ahol Freddy várt minket óriási karmokkal a kezein. Olyan érzés volt, mintha egy általa előidézett tükrös rémálomba csöppentünk volna, bárhová néztél őt láttad. Nem féltem, egyszerűen csak tetszett a látvány.

Készültek képek is a tavalyi vámpír fotós által, valamint mi is beálltunk pár kép erejéig Anonymusékhoz, Freddyhez, egy koboldhoz, a láncfűrészeshez, Annabellehez, és még sorolhatnám. Párat fel is töltöttem instagramra. A cirkuszon még egyszer végigmentünk, ami Monsternek a legemlékezetesebb volt. Első körben a hátizsákomat megragadta valaki, így nem tudtam tovább haladni hosszú másodpercekig, de mikor kiszabadultam sem voltam előrébb, ugyanis egy óriási, köpenyes férfi állta utam. Óvatosan próbáltam kikerülni, de elém lépett, én meg megbotlottam valamiben, így reflex szerűen kapaszkodtam a monstrumként álló idegenbe. Már ez elég érdekes és ijesztő volt, ahogy ott állt. Mindezek mellé hozzátenném, hogy ezeken a zárt helyszíneken úgy villog a fény, hogy az agyad nem tudja eldönteni mit lát, de ha lát is valamit akkor azt nem, hogy az valós-e vagy sem.
 

 

Smiley ❤

Barabás Enikő (Vampy) (@vampirecat8) által megosztott bejegyzés,

Egy őrült nő is elállta az utam. Ujjai közé fogta elég agresszívan az arcom, és morgott meg fura hangokat adott ki miközben az arcomba mászott. Elég para volt, de ami ezután jött...Monster nem egy nagy darab leányzó, elég könnyű őt elvonszolni, de még megemelni is egy termettebb férfinak, ami meg is történt. Fogtuk egymás kezét, majd valaki átfogta a derekánál fogva, és magával akarta húzni, miközben a száját is befogta. Én csak azt éreztem, hogy elakadtunk, és húzni akartam tovább, ekkor egy kigyűrt, fél pucér srác is odajött aki a kezeinket akarta szétválasztani. Fogalmam sincs mi történt de nem engedtem el Monstert, így sikerült tovább haladnunk. Az adrenalin elég fura dolgokat tud produkálni az emberekben.

 

😵😵😵 #rettegesekejszakaja #circus #horror

Barabás Enikő (Vampy) (@vampirecat8) által megosztott bejegyzés,

Persze ahogy kiértünk jött a mesélés, hogy ki hogyan élte át a dolgokat, ekkor valaki hirtelen a hátamba mászva elkapta a vállaim, és a fülembe morgott - Most már túlélted... - Smiley volt ismét, a jó öreg barátom követett minket megint. Imádtam ezt a karaktert.

Nagyon nem sok minden más történt velünk sajnos hamar elment az a pár óra. De az biztos, hogy volt aki sikeresen hozta rám a frászt, például az átokból a lány, vagy az ördögűző pap, esetleg a láncfűrészes, vagy a Chuckyt és feleségét alakító emberkék. Kedves és úgymond kedvenc karakterek is voltak ám szép számmal, például Anonymusék, a bohóc aki tavaly is volt, egy másik bohóc aki kísért minket egy darabon, Freddy, Annabelle, mert valami zseniálisan alakított, és végül de nem utolsó sorban Smiley.

( Katt a képre a többi képért by; Daróczi )

Bár drágálltuk a jegyet, idén, mégis elmentünk de nem bántuk meg. Én legalábbis biztosan nem. Jövőre ismét lesz ugyan ekkor ez az egész és tervezünk menni. Szerintem rengeteget fejlődtek az előzőhöz képest, és bár volt pár olyan maszk vagy jelmez ami gagyinak tűnt, mégis sikerült a frászt hozniuk az emberre, ugyanis a félhomályban úgysem lát az ember rendesen.

Tegnap párommal végigjátszottuk fejben az ott töltött időt, és átrágtuk magunkat a végzetünkön. Ha ez egy valós horror lett volna, az ő halála egy múmia kezei által következett volna be. Ugyanis egy ijesztés következtében bordán vágta egy ilyen teremtmény. Valószínű összezúzta volna a bordáit, és így tovább. Ha Monstert vettük számításba, akkor őt elrabolta volna valami lény, majd zombik eledele lett volna. Vagy a vámpír zabálta volna meg, ugyanis még belépéskor megtámadta Edward szakadtabb változata.  A srácot aki jött velőnk, valószínűleg Annabelle nyírta volna ki, elrabolta volna a lelkét. Engem a bohóc rabolt volna el, kínzott volna meg majd meghaltam volna valamikor, ugyanis ő kapott el elsőnek, igen akitől kaptam egy puszit. :D

Nektek van kedvenc horror karakteretek akit megnéznétek akár élőben is? Jövőre elmentek a következő ilyen rettegések éjszakájára? Mit gondoltok, belőletek mit váltana ki egy ilyen helyzet?

Már egy éve hű társam!

2017.08.15. 13:34, Vampy

Azaz mit éltem át egy év alatt a gépemmel. Plusz egy teljesen más téma :D

Pár napja jelezte ki a face, hogy egy éve tettem fel az első képet a gépemről, pontosan amikor megkaptam. A napokban említettem, hogy erről majd hozok egy rövidke bejegyzést, hát ezzel érkeztem most a blogra.

Összeírtam pár kérdést amik a géppel, és a vele átélt élményeimmel kapcsolatosak, így kicsit felidézem egy év jelentősebb fotós mozzanatát az életemben. :3

De nem is húzom tovább a szót, lássunk is neki!

  1. Miért pont rá esett a választás?

Fogalmam sem volt, hogy milyen gépet is kéne vennem az előző elvesztése után, csak annyit tudtam, hogy cserélhető objektívest, amit hosszabb távon is tudok majd használni. Megkérdeztem pár olyan személyt aki értett is hozzá, persze mind mást mondtak. Egyik csapat Nikon, másik Canon párti volt. Végül az újságban láttam meg őt, és mellette döntöttem. Azt hiszem jól tettem. :3

  1. A legszebb emlék a géppel?

Rengeteg szép pillanat ért mióta megvan a fényképező, és most nagyon el kell gondolkoznom, hogy egyet ki tudjak emelni. Azt hiszem a legszebbek amikor a természetben, esetleg állatok közt fotóztam. De nem érzem úgy, hogy már meg lett volna életem legmeghatóbb pillanata. Arra még várnom kell.

  1. Legőrültebb emlék a géppel?

Az elég őrült ha besétáltam a Balatonba teljes félelemérzet nélkül a gépemmel a kezemben? Na jó, azért kicsit féltettem, de megérte. Már ő is fel lett avatva hivatalosan is a Balatonban.

  1. Legmeglepőbb pillanat?

Ezt már sikerült átélnem, méghozzá idén nyaraláskor amikor a gyűrűs farkú maki úgy markolt rá az objektívre, mintha pontosan tudná, hogy hová is kell nézni. Biztosan láttatok már olyan képeket, ahol a fotós háttérbe szorul, és az állatok veszik át a hatalmat a kamera felett. Kicsit olyan érzésem volt abban a pillanatban.

Kapcsolódó kép

  1. Mit szeretsz benne nagyon?

Hogy magam tudom állítani a fókuszt. Nem könnyű de nagyon szeretem, ahogyan azt is, hogy vele megnyílt előttem több kapu is, csak pénz kéne hozzá... XD Ó, és még valami! A képek élessége. Imádom, hogy jobb mint az előző gépnek.

  1. Mi az amit nem szeretsz rajta?

Ha nyakba akasztom folyton kupán vág, vagy jól szájba... XD De komolyra fordítva a szót, az, hogy drága hozzá a sok-sok hasznos kiegészítő. Drága hobbit választottam. :/

  1. Mennyi idő kellett mire megszoktad?

A súlyát viszonylag hamar megszoktam, a beállításokhoz viszont hónapok kellettek. Még nagyon sok mindent így sem tudok pontosan. Általában sport módot használok, esetleg macrot. Ha viszont ember ábrázolásba vágok, akkor érdemes a portréra állítani, és ezeken belül variálni a fényerőn és hasonlókon. De nagyon el kellene egy tanfolyam ahol megtanulhatom a részleteket, és ne így, mondhatni vakon fotózzak.

  1. Gépes bakancslista?

Egyszer meg kell járnunk Caninivel Csernobilt. Abban biztos vagyok, ahogyan abban is, hogy tanfolyamra akarok vele járni, kipróbálni sok új dolgot és témát, valamint rengeteg helyet bejárni kéz a kézben az én hű társammal. :3

Képtalálat a következőre: „canon wallpaper”

A bejegyzés végére pedig kicsit megemlíteném az új dizit. Őszre terveztem, hogy lecserélem, de mivel tegnap egész nap munkahelyen tespedtem és délelőtt nincs nagy hajtás, így nekiültem. Délutánra pedig kész is lett, én pedig nem bírtam várni még szeptemberig, szóval ma fel is tettem mint látjátok. Kicsit sötétre sikerült, ami abban is fura, hogy alapból barnás színeket szerettem volna szarvassal kombinálva, de ez lett a végeredmény. Túlságosan megtetszett ez a galaxy minta, a szarvas meg alap volt. Hatalmas jelentőséggel bír nálam ez az állat pár hónapja, a félénk, mégis tekintélyt parancsoló kisugárzásával, és legendáival. Valamint a Road is köthető hozzá számomra. <3

Remélem elnyeri tetszésetek, és ki tudtok majd igazodni így, hogy felülre került a menüsor. A kódot Linda design-től vettem, a linkre kattintva megtalálhatjátok. További szép napot. :3

Kapcsolódó kép

 

Szerkesztő: Vampy | Oldal létrehozása: 2014. 03. 23. | Indulása: 2014. 07. 16. | Témája: Blog | Kódok: Linda design és Glamour factory  

wonderfullife2017.sosugary.org