Üdv egy 23 éves lány blogján, aki imád fotózni, mérhetetlenül imádja a természetet, a zenét, és minden érdekli ami egy kicsit is elüt a hétköznapitól. Nem retten meg a horrorfilmektől, imádja az elhagyott helyeket és Párizsba is csak a katakombák miatt utazna el. Kedve nagyban függ a reggeli kávé lététől, de általában barátságos mindenkivel és soha nem ítél elsőre. Néha kicsit elvont gondolkodásmódú, de bárkivel szót ért és folyton bohóckodik, persze csak miután megismeri a körülötte lévőket. Ez lennék én, Vampy.

,,Ne kérdezd tőlem, mit miért fotózok s fotóztam. De azt sem, honnan jöttem, s merre tartok. Csak nézd meg jól a képeim! A választ megkapod."

 

 
 
Főoldal

Már egy éve hű társam!

2017.08.15. 13:34, Vampy

Azaz mit éltem át egy év alatt a gépemmel. Plusz egy teljesen más téma :D

Pár napja jelezte ki a face, hogy egy éve tettem fel az első képet a gépemről, pontosan amikor megkaptam. A napokban említettem, hogy erről majd hozok egy rövidke bejegyzést, hát ezzel érkeztem most a blogra.

Összeírtam pár kérdést amik a géppel, és a vele átélt élményeimmel kapcsolatosak, így kicsit felidézem egy év jelentősebb fotós mozzanatát az életemben. :3

De nem is húzom tovább a szót, lássunk is neki!

  1. Miért pont rá esett a választás?

Fogalmam sem volt, hogy milyen gépet is kéne vennem az előző elvesztése után, csak annyit tudtam, hogy cserélhető objektívest, amit hosszabb távon is tudok majd használni. Megkérdeztem pár olyan személyt aki értett is hozzá, persze mind mást mondtak. Egyik csapat Nikon, másik Canon párti volt. Végül az újságban láttam meg őt, és mellette döntöttem. Azt hiszem jól tettem. :3

  1. A legszebb emlék a géppel?

Rengeteg szép pillanat ért mióta megvan a fényképező, és most nagyon el kell gondolkoznom, hogy egyet ki tudjak emelni. Azt hiszem a legszebbek amikor a természetben, esetleg állatok közt fotóztam. De nem érzem úgy, hogy már meg lett volna életem legmeghatóbb pillanata. Arra még várnom kell.

  1. Legőrültebb emlék a géppel?

Az elég őrült ha besétáltam a Balatonba teljes félelemérzet nélkül a gépemmel a kezemben? Na jó, azért kicsit féltettem, de megérte. Már ő is fel lett avatva hivatalosan is a Balatonban.

  1. Legmeglepőbb pillanat?

Ezt már sikerült átélnem, méghozzá idén nyaraláskor amikor a gyűrűs farkú maki úgy markolt rá az objektívre, mintha pontosan tudná, hogy hová is kell nézni. Biztosan láttatok már olyan képeket, ahol a fotós háttérbe szorul, és az állatok veszik át a hatalmat a kamera felett. Kicsit olyan érzésem volt abban a pillanatban.

Kapcsolódó kép

  1. Mit szeretsz benne nagyon?

Hogy magam tudom állítani a fókuszt. Nem könnyű de nagyon szeretem, ahogyan azt is, hogy vele megnyílt előttem több kapu is, csak pénz kéne hozzá... XD Ó, és még valami! A képek élessége. Imádom, hogy jobb mint az előző gépnek.

  1. Mi az amit nem szeretsz rajta?

Ha nyakba akasztom folyton kupán vág, vagy jól szájba... XD De komolyra fordítva a szót, az, hogy drága hozzá a sok-sok hasznos kiegészítő. Drága hobbit választottam. :/

  1. Mennyi idő kellett mire megszoktad?

A súlyát viszonylag hamar megszoktam, a beállításokhoz viszont hónapok kellettek. Még nagyon sok mindent így sem tudok pontosan. Általában sport módot használok, esetleg macrot. Ha viszont ember ábrázolásba vágok, akkor érdemes a portréra állítani, és ezeken belül variálni a fényerőn és hasonlókon. De nagyon el kellene egy tanfolyam ahol megtanulhatom a részleteket, és ne így, mondhatni vakon fotózzak.

  1. Gépes bakancslista?

Egyszer meg kell járnunk Caninivel Csernobilt. Abban biztos vagyok, ahogyan abban is, hogy tanfolyamra akarok vele járni, kipróbálni sok új dolgot és témát, valamint rengeteg helyet bejárni kéz a kézben az én hű társammal. :3

Képtalálat a következőre: „canon wallpaper”

A bejegyzés végére pedig kicsit megemlíteném az új dizit. Őszre terveztem, hogy lecserélem, de mivel tegnap egész nap munkahelyen tespedtem és délelőtt nincs nagy hajtás, így nekiültem. Délutánra pedig kész is lett, én pedig nem bírtam várni még szeptemberig, szóval ma fel is tettem mint látjátok. Kicsit sötétre sikerült, ami abban is fura, hogy alapból barnás színeket szerettem volna szarvassal kombinálva, de ez lett a végeredmény. Túlságosan megtetszett ez a galaxy minta, a szarvas meg alap volt. Hatalmas jelentőséggel bír nálam ez az állat pár hónapja, a félénk, mégis tekintélyt parancsoló kisugárzásával, és legendáival. Valamint a Road is köthető hozzá számomra. <3

Remélem elnyeri tetszésetek, és ki tudtok majd igazodni így, hogy felülre került a menüsor. A kódot Linda design-től vettem, a linkre kattintva megtalálhatjátok. További szép napot. :3

Kapcsolódó kép

Fogalmam sincs mi legyen a cím. :D

2017.08.12. 12:08, Vampy

Kész káosz lesz a bejegyzés az biztos!

Most jön az, hogy konkrétan mindenről fogok írni, de megpróbálom sorba rakni.

Múlt héten a hőséget már alig bírva szépen vízben töltöttük a napokat. Szombaton kocsiba pattantunk – köszi apa – és leléptünk Vásárosnaményba, az Atlantikába. Van ott fóka show, sok csúszda, idén még egy új is nyílt, ami egy kifeszített ponyva. Arra úgy másfél méterről lelököd magad, és meg sem állsz egészen a végéig. Én csak lentről néztem, mert nincs az az isten, hogy felmenjek arra a... horrorra. :D

Maradtam a jó öreg, mások által lassúnak titulált sárga anakonda csúszdánál. Na igen, volt aki a csúszás végére annyira lelassult, hogy ki kellett löknie magát onnan. XD Én egész szépen csobogtam lefelé a vízzel amit nem spóroltak ki idén. :D

Egyébként ez volt életem eddigi legrosszabb Atlantikázása. Egyrészt sokan voltak. Nem, itt nem azt értem, hogy vagy 30 ember max kint napozott a füvön. Az is, de ezt szorozzátok meg vagy 60-al, és tegyetek egy csomót a vízbe is, ugyanis ott is kellett ám kerülgetni az idegeneket. :(

Ami pluszban nem tetszett, én kicsit fóbiás vagyok. Eddig a vízi mentők ha látták, hogy nem szabályosan csúszol, akkor rád sípoltak, vagy legalább szóltak. Most meg. Azon kívül, hogy One Direction csak megbámulta a női egyedeket, és napozott zenehallgatás közben, semmi mást nem csinált. Jó munka mi, srácok?

Elugrottunk a Tivadari partra is egyébként. :3
A teljes méretű képhez kattints ide

Másnap már itthon strandoltunk, nem történt semmi extra azon kívül, hogy jött a hűvös idő. :D

A hét második fele lett számomra izgalmas, de főként rossz értelemben. Szerdán találkoztam azzal a barátnőmmel akivel fotózkodunk majd. Baromi régen beszéltünk már, találkozni meg még régebben. Rengeteget változtunk mindketten, ő kicsit megkomolyodott, én meg pasz, de érzem magamon, hogy nem vagyok az a lány, aki 5 éve voltam. De nem is bánom, örülök neki. Amellett, hogy meséltünk egymásnak az eltelt évekről, megbeszéltük a fotózást, és azt is, ami a múltban történt. Kicsit hiányzott azért ez a kis pucc – pucc=madár az ő szavaival élve – ezért örülök is, hogy végre tudtunk beszélni. :3

Amilyen boldog voltam, másnapra lettem ugyan olyan ideges. Munkahelyemre érve lemerült a telefonom. Feltettem töltőre, vártam picit szokás szerint, majd bekapcsoltam. Ő meg kikapcsolt. Ezt eljátszottuk többször, aztán odáig jutottunk, hogy már be se kapcsolt. Csak villogott a jelző led ha töltőn volt. Ezen kívül semmi...

Ennek a lett a vége, hogy telefon nélkül maradtam. Másnap apa elküldött egy -azóta már nem ott dolgozó – ismerőse szervizéhez, ahol konkrétan le se szarták a problémám. Oda se figyelt rendesen a nő, mindenre az volt a válasza; Hát nem tudom...

Ti mennyire akadtatok volna ki de komolyan? :D Én ott voltam, amilyen pocsékan indult a napom, hogy kiszedem a pultból. :D

Igen, ezt el is felejtettem mesélni, hogy amint leértem az uszodába fateromhoz, egyből köszöntem a halaimnak, az üvegen szokásosan kopogtatva. Valami hiányzott. Nem jött oda valaki. Valaki aki a legközelebb állt a szívemhez, aki a legrégebb óta ott volt velem, mióta van lent akvárium. Pogo. A kedvenc halam meghalt. Nem kicsit éreztem magam szarul a nap hátralévő részében... Az mondjuk vigasztalt, hogy ő jól bírta. Másfél hónapja kijött rajta is az a betegség – aminek mai napig nem tudjuk a kilétét – ami elvitte egy hét alatt a többi ilyen beteg halunkat. Ő pedig hol kilábalt belőle, hol visszajött. Én hiszek abban, hogy bár egy hal volt, biztosan érezte, hogy szeretem, és törődök vele, azért tartott ki ilyen sok ideig. <3
 

 

Kis drágaságom Pogo <3

Barabás Enikő (Vampy) (@vampirecat8) által megosztott bejegyzés,

A telefonra visszatérve, nem sikerült intézni vele semmit. Apa bedobta az ötletet, hogy lehet így érdemesebb újat venni, - amit előző este kinéztünk párommal - mert valószínűleg ez már kezd kiöregedni – 2 évesen -.- ráadásul állítólag utánaolvasás alapján típushiba... - és ki tudja lesz-e még ezután baja.

Még feszültebb voltam, ugyanis van most dögivel kiadás, plusz apa ide, vagy oda, senkitől nem szeretek szívességet kérni vagy kapni. Tudom, hülye szokás. Erre mikor leértem, és rákérdeztem, apa mosolyogva közölte, hogy jó lesz ez névnapi ajándéknak, ne aggódjak már emiatt. Örültem, és tényleg jól jön, hogy ajándék meg minden, de ott van és lesz is egy darabig az a hülye érzés, hogy nem szeretek másoktól komolyabb ajándékot kapni.

De így lett meg tegnap az új telefonom, amivel egyenlőre még csak barátkozom, de már most nagyon tetszik. Főleg, hogy Samsung, és arra minden baromságot lehet kapni. :D

Majd lehet hozok róla valami külön bejegyzést csak szokjak össze vele.

A bejegyzés végére pedig megemlíteném a gépem. Ma kijelezte a face, hogy egy éve raktam fel róla egy képet. Igen, már egy éves a gép, amivel azóta nagyon sok mindent megéltem. Ennek tiszteletére pedig hozok majd egy külön bejegyzést csak összedobok hozzá pár kérdést. 

 

Mi a helyzet Wonderful Life-ban? :)

2017.08.04. 11:15, Vampy

Mindjárt vége a nyárnak, mi pedig rakéta sebességgel próbáljuk kihasználni azt a pici időt párommal. Konkrétan azért dolgozunk, hogy standoljuk, programokat tervezzünk és még sorolhatnám. Múlthéten vasárnap a strandról mentünk munkahelyemre, és most sem lesz másképp. Ja de, holnap és holnapután pihi végre. :3

Mondhatni ezért vagyok annyira eltűnve. Ja meg van még egy ok, a vámpírnaplók... folytatni kezdtem ahol abbahagytam pár éve és ismét ráfüggtem a sorozat részeire. Komolyan, miért nem lehet normálisan lezárni egy részt? Még két évad és szabad vagyok. :D

Még két dolgot megemlítenék. Az egyik, hogy nyaralás előtt rám írt egy srác, hogy szeretne bevenni egy csapatba, ami blogol gőzerővel. Annyi lett volna a dolgom, hogy kritika féleséget írtam volna zenékről. Nekem nagyon jól esett az ajánlat, viszont nagy kihívásnak éreztem. Elvégre itt is kiszámíthatatlan, hogy mikor és hogy tudok bejegyzést hozni, ezt pedig nem vállalhattam be sem pluszba, sem pedig azért, mert nem tehetek ilyet másokkal. Mármint, hogy épp nincs ihlet, ötlet, vagy bármi más, esetleg közbejön valami, és nem hozom a megbeszélt cikket. Így bár tényleg mérhetetlenül jó érzéssel töltött el, hogy rám írt valaki ilyen ügyben, mégis nemet mondtam. Így volt a legkorrektebb. :)

A másik amiről mesélni szeretnék, még előttem van, de kezdem az elején. Egy volt osztálytársam, és egyben barátnőm írt nekem két napja, hogy hamarosan eljegyzése lesz, és szeretnének a párjával képeket. Tudjátok, jegyes képeket. Nos nekem gőzöm sincs még mindig az eljegyzések, az ekörül forgó rendezvények és esküvő terén, szóval egy óriási katyvasz ez a téma számomra. Viszont nagyon szívesen fotózok, teszem a dolgom. :)

Képtalálat a következőre: „Wedding photography tumblr”

Mesélte, hogy a családban már volt egy ilyen nemes alkalom, és nem igazán jött be a fotós munkája a családnak, ezt meg is mutatta. Én nem tudom szakmai szemmel nézni, mivel nem tanultam, arról nem is beszélve, hogy minden embernek más az ízlése, ilyen a művészet. Röviden én csak annyit tettem hozzá, hogy nekem mi az ami tetszik és mi nem. Pl a modellek beállítása az szimpi volt, meg a fényerő is, de kicsit sötét lett a kép széle. Mindegy is. Barátnőm agyon dicsért, hogy higgyem el, nem számít a papír, mert látták több képemet is, és mind azt mondták, hogy kérjen meg engem. Én úgy voltam vele, hogy legyen, legalább gyakorlok is kicsit.

Az a nagy harci helyzet, hogy ugye nekem nem ez a szakmám. Így nem is vagyok annyira biztos magamban bármilyen képet is csinálok. Félek a nagyobb kihívásoktól, erre sikerült rájönnöm. Viszont merem azt mondani, hogy ha végre oda jutok, hogy lesz is erről egy papírom, hogy fotográfus vagyok, még akkor sem leszek olyan biztos magamban. Ez valahogy nálam ilyen fura logika. Persze vannak és lesznek is olyan képek amikre azt mondom, hogy jók lettek, és ha megdicsérik egy-egy képem az is tudom, hogy nem véletlen, direkt olyanokat kérdezek meg akik nem elfogultak. De ez művészet, tehát nem mindenkinek ugyan az a szép vagy a jó, mint másoknak. Épp ezért nem mondhatom magamról azt, soha, hogy jól fotózom. Ettől független a tehetség, vagy a tanult tudás.

Mindegy is. Barátnőm kötötte az ebet a karóhoz, hogy de már pedig majd ők fizetnek is érte, csak gondoljak egy árat. Ettől égnek meredt a hajam. Egyrészt nem vagyok szakképzett, lehet, hogy pont nem olyan lesz a kép amilyet ők elgondoltak. Másrészt mondhatni így is sokat kapok azzal, hogy felkértek egy ilyenre. Lehet, hogy barátok voltunk éveken keresztül, de sok idő eltelt azóta, így valamilyen szinten idegen vizekre evezem. Most gyakorolhatom a portré fotózást, az emberek fotózását. Valamint ismét arra térnék ki, hogy nincs szakmai tudásom, photoshop a fasorban sem. :D

Végül mivel makacs a leányzó úgy voltam vele, hogy az a legegyenesebb ha én megcsinálom a képeket, ők megnézik a kész verziót és eldöntenek mindent.

Már biztosra mondtam, tehát nem hátrálhatok vissza, pedig nagyon sok kihívástól inkább meghátráltam mintsem megmérettettem magam. Ez most másként lesz. Kicsit várom is, elvégre nagyon szuper helyet néztem ki a fotózáshoz. Igazi romantikus hangulatú helyet. Akik olvasnak és követnek egy ideje tudják mi ez a hely, még képek is vannak róla a galériában.

Te jó ég megsülök ebben a melegben. Ti hogy bírjátok? Gyors téma váltás így a bejegyzés végére. De mindegy is, megyek beállok a hideg víz alá. Megint... Kitartást nektek is, meg a háziállatoknak ha van. Majd még jelentkezem. Még egy videóval is lógok... :D

Nyaralós élménybeszámoló!

2017.08.01. 11:57, Vampy

Hatodik és hetedik nap!

Elnézést az eltűnésért, erről majd egy másik bejegyzésben írok. :)

Azt hiszem mind vártuk a szombati napot, mert eljött az idő, hogy bebarangoljuk Szentkirályszabadját. Előtte még úgy voltunk vele, hogy egy tavalyi kirándulást beiktatunk, így egy hosszadalmas indulásra készülődést követően kocsiba ülnünk és gurultunk is Tihanyba. Csak reménykedtünk, hogy lesz még valami látvány amiben gyönyörködhetünk én meg fotózhatok, de ez nem jött össze. A levendulás le volt zárva és alig volt virág, szinte mindet leszedték. Szomorúan mentünk át a helyre ahol tavaly kiabáltunk. Kicsit antiszoc a bagázs, szóval ez elmaradt, és hamarosan el is hagytuk a helyet, mivel mindenkinek volt valami kínja baja. Ezután jött Füred, ahol meg akartuk párommal viccelni a többieket azzal a bizonyos kúttal. Emlékeztek tavaly arra amikor meséltem, hogy egy gyógyvizes kútból ittunk, és borzalmas íze volt? Na mi ezt úgy adtuk be, hogy ez egy nagyon szuper víz, jó hideg, meg finom és arw...

GPS-en beütve haladtunk amerre mondta, de valahogy folyton egy erdő közepére terelt minket, már gyalog, amiből szintén hiszti lett. Mondanom sem kell ezután robbant a bomba, és összekaptunk párom öccsével. Mivel ő úgy volt vele, hogy miért nem lehet odamenni ha már voltunk ott, meg miért nem tudjuk követni a GPS-t. Hozzáteszem azt követtük, csak egy erdő közepén ahol ösvény sincs, plusz a GPS utat mutat akkor hogy a pékbe menjünk? Fel is háborodtunk párommal. Azt hiszem jövőre bárhová is megyünk, biztosan ketten fogjuk azt megtenni. Senkit sem viszünk sehová...

Mindenki beült néma csendben a kocsiba, majd sértődötten elindultunk a szellemvárosba. Akkor még csak nem is sejtettük, hogy a milyen bonyodalom áll még előttünk...

Szentkirályszabadja éjjel félelmetesebb mint nappal, de utóbbi időpontban is fantasztikus látványt nyújt. Először benéztünk oda ahol tavaly is voltunk, a színházba – mint megtudtuk nem olyan rég – ezt követően pedig iskolába és még egy csomó épületben is körülnéztünk. Mind romos, üres, de néhol egy régi tábla, vagy festmény a falon, esetleg újságok a tapéta alatt jelzik, hogy itt pezsgett az élet.

A teljes méretű képhez kattints ide

Szerintetek milyen régi lehet ez a cipőnyom? :)
A teljes méretű képhez kattints ide

Apropó élet! Sel a tipikus elsőként távozó személy a horrorfilmekben, - ott egy sötét pince, menjünk be! - de viccet félre téve neki köszönhetően találkoztam egy élőlénnyel a sok bogáron kívül. Egy pincébe merészkedtünk le, amikor észrevettünk egy siklót. Méghozzá jó nagy siklót. Anya mikor kicsi voltam tanított, hogy hogyan kell megfogni a siklókat, vagy más kígyófajt – bár utóbbit inkább ne fogdossuk... - meg párom öccse is szólt, hogy ha meg akarom fogni, akkor a nyakát fogjam meg. Persze egy idő után mikor a sikló mérgesen emelgette a fejét a többiek próbáltak meggyőzni, hogy hagyjam mielőtt megmar. De nem tágítottam, és pár pillanat múlva már a kezemre tekeredett siklóval mentem fel a földszintre. Kicsit félve elengedtem a nyakát, és hagytam, hogy ellazuljon a sikló és lássa, hogy nem akarom bántani. Sikerült videózni, párom meg csinált pár képet is. Persze mindenki meg szerette volna fogni egy kicsit aminek az lett a vége, hogy párom öccse rosszul nyúlt felé, sikló barátunk pedig jól beleharapott a kezébe. Végül visszavittem a pincébe, és képzeljétek ahelyett, hogy lefelé vette volna az irányt, inkább felém indult a butus. Néhányunknál olyan nyugodt volt, többek közt nálam is, erre pedig büszke vagyok. :3

Nyugalom, mindenki épségben van azóta is, és az öcsi sem lett Snakeman. :D

Apropó az öcsi! Csinált egy térképet még otthon amit követve elindultunk egy olyan épülethez, ahol a helikopterekkel parkoltak. Tudjátok mi az érdekes, meg vicces? Nem is egy ember mászkált a területen. Olyan lett Szentkirályszabadja, akár egy látványosság. De térjünk vissza az elejére.

Felhívtuk apát, - mert voltak olyan területek, ahol ki volt írva, hogy kutyával őrzött terület – és megkérdeztük, hogy ők láttak-e ilyen kiírást, esetleg találkoztak valakivel, vagy hasonló, de azt mondta, hogy semmi ilyesmi nem volt. Így egy hosszas sétát és egy telefonálást követően mentünk is a hangárok felé. Hatalmas vasajtók zárták le az épületeket, ahová csak a telefonunk fért be, hogy körbenézzen, majd megmutassa mit látott az ajtók mögött. Hogy ennyien voltunk valahogy nem éreztem azt a fura érést mint tavaly. Azt a nyomasztó csendet, azt a fura nyomasztó félelemet. Ettől függetlenül a gép percenként kattant a kezemben, hol videóztam, hol fotóztam, máskor meg csak szimplán bámészkodtam, mert ugye azt is kell.

A teljes méretű képhez kattints ide

Azt hiszem jó 3-4 órát elmászkálgattunk a szellemvárosban mikor elindultunk visszafelé a kocsihoz. Találkoztunk szarvasbogarakkal, amikről szintén lőttem pár képet, párom meg fel is bosszantotta az egyiket egy pálcával, emiatt majdnem meg is csípett a kis mocsok, de végül egy botra pakoltam és úgy fotózkodtunk. Védett a szarvasbogár, szóval tessék rá vigyázni, meg amúgy is. :)

A teljes méretű képhez kattints ide

Épp sétáltam a kocsihoz mikor párom elkiáltotta magát, hogy ott a kutya futás. Először mindenki azt hitte kamuzik Sel és Monster hátra sem nézett míg én meg nem tettem ezt helyettük, és megpillantva egy nagy fekete rotit futni nem kezdtem. Mázlink volt ugyanis a kutya elindult felénk, de aztán megtorpant. Mi ekkor már beszálltunk a kocsiba, és csak ekkor láttuk meg, hogy van vele egy fickó még három ugyanilyen kutyával. Egy fickó aki percekkel később az ablakunknál káromkodott és elküldött minket a picsába mondván, hogy mi lett volna ha ő nincs itt, és a kutya szétszed minket. Közölte, hogy még 3 kutya el van engedve valahol és nem tudja, hogy hol.

Kicsit kiakadtunk a szitutól, én legalábbis igen elvégre nem csak a fickó ijedt meg, ehhez képest csak ő bazdmegezett és még sorolhatnám. Mindegy is, nem megyek bele a részletekbe, de itt hozzáfűzném, hogy az őrangyalunk megint teljesített, ugyanis pár séta közben szerzett csípés és növény által kapott karcoláson felül semmi bajunk nem lett, pedig lehetett volna rosszabb is. Valamint kiemelném;

SOHA NE MENJ BE OLYAN TERÜLETRE AMI ELHAGYATOTT ÉS NINCS ENGEDÉLYED, MERT SOSEM TUDHATOD MI TÖRTÉNIK!!!

Ez egy tanulság amit tartsatok be a mi hibánkból tanulva. :)

Ezután a kis kaland után éhesen elindultunk kajálni, és már nagyon vágytunk a Balaton hűsítő vizébe, így oda vettük az irányt egy gyors vacsi után. Már ekkor tudtuk, hogy nem lesz éjszakai túra, ugyanis nem hiányzik, hogy széttépjen egy kutya valakit.

Ők nevetnek rajtam mert más vagyok, én nevetek rajtuk, mert mind ugyan olyanok! 
A teljes méretű képhez kattints ide

Mivel naplementés képet nem is csináltam a héten, de pár napja láttam a vízből, hogy milyen gyönyörű a táj mikor lemegy a nap, ezért hoztam a gépemet is, és siettünk a vízbe. Sajnos Almádi partján csak napfelkeltét lehet látni, és csak a túlpartról látszik a naplemente. De én kockáztattam, és a kezembe vettem a gépet, majd bementem mellmagasságtól kicsit feljebb érő vízbe. Kicsit para volt a helyzet és azt a többiek is érzékelték, így pár kép és videó készítését követően végül kizavartak a géppel a partra, hogy rakjam le. Azért izgalmas volt így a vízben lenni. :D

A naplementés fürdőzésből lett éjszakai fürdőzés ami abból állt, hogy csak pár ember fordult meg arra, mi a parthoz egy kicsit közelebb mentünk, és hangszórón nyomtunk egy kis Punnany Massifot, hisz ennél nyáriasabb már nem is lehetett a hangulat. El baromkodtunk a vízben és jókat nevettünk. Ez volt az este megkoronázása, és azt hiszem ekkor mindenki elengedte és jól érezte magát.

Mivel kajánk nem volt, a legközelebbi 0-24-es Tesco meg Füreden volt, így oda vettük az irányt miután rendbe szedtük magunkat a szálláson.

Szerencsénkre pont úgy értünk oda, hogy fél óra pihi volt a Tesconak, így nem tudtunk mit csinálni, hát elvittük a többieket a kikötőbe. Még mindig szép ez a hely is, de lehetett volna egy kis naplemente, akkor tudtam volna fotózni is. Tényleg milyen durva már, hogy idén nem is fotóztam naplementét a Balcsin. Mindegy, majd jövőre. :3

Végül csak sikerült bevásárolni, és elindulni haza. Megint éhesek voltunk egy kicsit. Párom volt olyan tündérborsó, és megcsinálta mindenkinek a második vacsit, én pedig minden áron menni akartam a kilátóba, mert ha már utolsó este, és ott sötét van és zseblámpánk is van, akkor miért ne?

Kicsit fáradtak voltunk már, de azért mégis felmentünk, viszont kocsival. Mekkora szerencsénk... :D

Épp a kilátó pár lépcsőfokánál jártam, mikor meghallottam valami zajt a kilátóból. Azt hittem valami állat, egy kutya, vagy róka. Ilyenkor minden megfordul az ember fejében, tekintve, hogy ez Almádi legüresebb helye fél 3-kor éjjel, és még sötét is. Mindenki megállt és elhallgatott majd a nagy csendet egy idős nő hangja törte meg a kilátóból.

-Nem harapok!

Ezt hallva, meg úgy amúgy is, hogy ember van fent nem valami vad, én indultam is tovább a többiek pedig mögöttem. Úgy voltam vele biztos ő is utolsó estéjét tölti itt, főleg akkor gondoltam így, mikor megláttam, hogy van mellette egy utazó táska is. Egy hosszú fekete ruhában lévő hosszú ősz hajú nénike volt az. Ezután párom öccse is felért, és a nőre világított aki ismét megszólalt, eléggé fura hangon;

- Ki küldött benneteket?

Én válaszoltam lazán a kilátó végébe sétálva, hogy senki, csak kijöttünk csillagokat nézni az utolsó estén, eközben Sel bizonytalanul megtorpant, köztem és a többiek közt. Nem tudta hová tenni a helyzetet, ami kicsit félelmetes volt, főleg mikor párom zavartan megszólalt, hogy Enci, mennünk kéne...

Azt hittem a helyzet miatt mondja, elvégre cikin jött ki, hogy megzavartunk valakit, aztán mikor a kocsi felé tartottunk valaki megszólalt suttogva és félve, hogy nem-e jön utánunk a nő. Valamikor itt tudatosult bennem a helyzet igazán.

Emberek! Hajnali fél 3, egy idős creepy nő a sötét kilátóban ül egy csomaggal, hosszú fekete ruhában és hófehér hosszú hajjal, és azt kérdi fura hangon, hogy ki küldött benneteket?

Amilyen gyorsan csak tudtunk, úgy mentünk vissza a nyaralóba, és siettünk is befelé az ajtón. Próbáltunk magyarázatokat keresni a történtekre, de bármi is volt igaz, akkor is félelmetes volt a helyzet.

Volt olyan elmélet, hogy egy csöves, de azt megcáfoltuk azzal, hogy nem tűnt annak. Ezután az, hogy talán utolsó estéjét tölti ott, de ez is fura, mert akkor miért kérdezi azt, hogy ki küldött minket. Esetleg egy őrült néni, aki zavart állapotban volt? De ez is fura, tekintve, hogy ha véletlen, ha nem, egy kutyás eset után azzal kezdeni, hogy nem harapok... Nem kicsit creepy. Tekintve azt is, hogy éjfél – vagy hajnal 1 nem tudom - és hajnal 3 közt a legaktívabb minden paranormális tevékenység. Szerintetek mi lehetett ez. Szellem? Vagy egy valós személy aki tényleg tébolyodott állapotban volt?

Mondanom sem kell, hogy nem sokat aludtunk aznap este. Másnap pedig hulla fáradtan keltünk, de még elmentünk strandolni egyet indulás előtt. A hazaút pedig hosszú volt és fárasztó. Valamikor késő este értünk haza. Ja, és az út háromnegyedénél elkapott minket egy vihar is, és az autópálya mellett csapott be egy hatalmas villám is. Újabb életveszélyes helyzet a nyaralás alatt, és újabb közel 3 oldalas bejegyzés. :D Körülbelül ennyi lett a mai, és egyben a befejező is.

Köszönöm, hogy elolvastad, a nénis történetre meg várom a magyarázatokat kommentben.

Képek Szentkirályszabadjáról és még sok másról. >>

Nyaralós élménybeszámoló!

2017.07.28. 13:04, Vampy

Ötödik nap!

A csütörtöki napunk mellett a péntek labdába se rúghatott. Azt leszámítva persze, hogy fél 11-kor szerettünk volna indulni, ahhoz képest lett belőle 11. Túl fáradtak voltunk. De ha ez nem lenne elég, az autópályán még volt is pár lassító tényező. Ja, hogy el is felejtettem mondani, merre is mentünk! Fel Pestre a Ferihegyi vasútállomásig Sel-ért, és párom két tesójáért.

Ha a pályán lévő dugók nem lettek volna elegek a késésre, akkor a következő már biztosan. Az én telefonomon volt benyomva az útvonal amint beértünk a pokol városába, és igyekeztünk a jó útvonalon menni. Sel 12:15 körül felhívott, hogy mégis hol a pékben vagyunk már, mi meg mondtuk, hogy 15 perc és ott vagyunk. Szegény úgy hallotta, hogy 25, de én megnyugtattam, hogy nem, nem annyi. Aztán mikor letettük a telefont akkor mondta párom, hogy 25, csak szépíteni akart... XD

Egész ügyesen haladtunk, majd jött egy rész amikor megszólalt a telefon, hogy haladjon tovább egyenesen. Ebből az egyenes útból volt előttünk kettő is. Természetesen rosszat választottunk, és jó pár km-ert mentünk tovább egyenesen, ugyanis egy szaros leágazás sem volt sehol, csak szalagkorlát.

Így lett a 25 percből közel 45, a vérnyomásból meg már nem is merem mondani mennyi. Végül csak megérkeztünk, és sikerült felvenni a csapatot, akikkel tovább meg sem álltunk a Balcsiig. Na jó, de... Inni meg pisilni egy párszor.

Jócskán három óra elmúlt mikor megérkeztünk, bár nem is volt akkora baj, tekintve, hogy mi fáradtak voltunk, úgy voltunk vele, a péntek lazulós nap lesz, a Balaton vizében ázva.

Én mondjuk bedobtam az ötletet, hogy átnézhetnénk Veszprémbe, hadd lássák a többiek is azt a szupi bulit ami ott meg pár éjszakája, és meglepetésemre támogatták az ötletet.

Épp ezért egy kis pancsolást követően mentünk is vissza a szállásra összekészülni. Ó, és kedves olvasóim! El sem tudom mondani milyen remek 20 percem telt el az este folyamán. Tekintve, hogy a létező összes barátom szanaszét van szórva a világban, nem sűrűn lógok csajokkal, majd párom húgával. Inkább pasis közegben vagyok, ott meg ugye nem lehet kiélni magad sminkes, csajos dolgokkal. Kivéve ha meleg a srác, de az én környezetemben olyan sajnos nincs... XD

A csajokkal nekiláttunk egy kis sminkelésnek a lépcsőház folyosóján kiülve. Igen, jól olvastátok. XD A szálláson lévő tükör katasztrófa! Torzít, meg magasan is van, és pont nem tudsz normálisan odaállni, mert a fürdőszobabútor meggátol. Épp ezért költöztünk ki a kis rúzsainkkal, meg alapozókkal és még sorolhatnám a lépcsőházba. De tök jó buli volt, és már hiányzott is egy kis csajos program. Mondjuk akartam volna külön lógni így hárman lányok, mondjuk legalább egy fagyi erejéig, de amint kiejtettem ezt a varázsszót a srácok km-ekről meghallották, és kijelentették, hogy abból ők nem maradnak ki, menjünk! :(

De visszatérve az estére, miután mindenki elkészült, kocsiba ültünk, majd elindultunk „bulizni”. Nem igazán lehet annak nevezni az egy helyben állva zenehallgatást. :D

Mi a csajokkal kicsit külön tömörültünk, és kibeszéltük a pasikat, ja és megtaláltuk a helyet, ahol rock zenészek koncerteztek. ImI

Sel fel akart csalni az óriáskerékre, amibe benne is lettem volna, ha nem látom, hogy hogyan is forog az a szörnyeteg. Felszálltam volna rá, csak rettenetesen féltem, hogy félúton bepánikolnék, és ki akarnék szállni. Azt meg ugye nem lehet, tehát lehet, hogy ájulva jöttem volna le onnét. Óriás szörny fúj...

Remélem nem ez a fóbiám tette, de valahogy elég gáz lett a hangulat ezek után. Legalábbis én így éreztem az biztos. Nem is maradtunk egyébként sokáig, viszont még szerettünk volna éjjel benézni Szentkirályszabadjára. Szokás szerint eltévedtünk természetesen, és szembe találtuk magunkat egy olyan úttal, ami full sötét volt. Nem volt még egy fényvisszaverő tábla sem, csak a mély sötétség. Nem is mentünk arra...

Ezt a képet csak találtam, de valahogy így képzeljétek el. :)

Végül csak meg találtuk a szellemvárost, és végigmentünk rajta – a főúton – kocsival. Ki szerettünk volna szállni egy pillanatra, de valahogy senki nem tett ennek érdekében semmit. Párom főleg. Vagy csak én voltam ennyire kalandvágyó? Egy biztos, a hatás most sem maradt el. Szentkirályszabadja éjjel még mindig ugyan olyan félelmetes, és hátborzongató mint ahogyan egy éve is volt amikor ott jártunk.

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Szerkesztő: Vampy | Oldal létrehozása: 2014. 03. 23. | Indulása: 2014. 07. 16. | Témája: Blog | Kódok: Linda design és Glamour factory  

wonderfullife2017.sosugary.org